Holnap után indulok. Már bepakoltam a bőröndöm és még utoljára kiélveztem a fodrász és kozmetikus adta örömöket. Jóindulatúan figyelmeztettek, hogy kint ezt nem valószínű, hogy meg tudom finanszírozni. A kozmetikus azt mondta, hogy ujjá születtem. Újra csupasz vagyok és ránctalan. Sajnos arra nem emlékszem milyennek születtem, de azt hiszen a szőrtelen és ránctalan állapot kitartott 10 évig, most is ebben reménykedem. Végre a szállásom is megoldódott. Már 2 héttel az ünnepek előtt elkezdtük nézni a kiadó szobákat (csak szerényen) és írogattunk is szorgalmasan, de nem írtak vissza azok, akik pedig a hírdetés szerint ki akarták adni. Aki meg visszaírt az vagy valamilyen hiányosságomra hívta fel a figyelmet. Pl.: Nem vagyok meleg és ő csak melegek jelentkezését várja. Tehát ha ő szexuális beállítottság c. rublikába nem azt írta, hogy egyenes, akkor ha te az vagy akkor ne jelentkezz, mert lehet, hogy téged nem zavar, de őt igen. A másik, hogy nem vagyok mohamedán és lehet hogy helytelenül felszeletelt malachúst sütök majd, ami ugye megengedhetetlen számukra. Eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, hogy amiket írnak magukról azt nem azért írják, hogy téged az zavar-e, hanem azért mert őket zavarja, ha te másmilyen vagy. Azok voltak a legjobbak, amikben arra biztattak, hogy ha megérkezem, akkor feltétlenül menjek oda és majd megbeszéljük, hogy kiadja-e nekem a szobát. Azt gondoltam, ezek nem túl figyelmesen olvasták el a levelemet amiben leírtam, hogy csak 6-án érkezem. Elképzeltem magam, ahogy egyik címről a másikra vánszorgok a félévre bepalolt bőröndömmel kicsit idegesen, hiszen fél napom van arra, hogy legyen szállásom. Kicsit kezdtem a pánik gombot nyomogatni, amikor idegeimet lecsillapítandó átmentem forrócsokizni a barátnőmhöz, akinek a kisebbik fia kinn van Angliában. Vidáman érdeklődött, hogy van-e más szállásom, én meg eléggé morózusan válaszoltam, hogy nincs. Erre ő, hogy mégis merre felé keresgélek, elsoroltam, azt a 6 kisvárost, ami közt ott volt az is ahol a fiáék laknak. Gyorsan megadta a menye telefonszámát, akivel sikerült is beszélnem. Hát lehullott a hályog a szememről. Mondta, így hogy még bele is írtam a levélbe, hogy még csak az országban sem vagyok, semmi esélyem a válaszra, mert náluk ez nem így működik.
Nálunk lehet, hogy kinézel valamit elutalod a pénzt és érkezésed napján egymásra csodálkoztok a szállásoddal és a háziúrral, mert, hogy a hírdetésben nem azt írták és ígérték, amit a végén kapsz. Angliában ez ki van zárva, csak úgy adnak ki szobát, hogy találkoznak veled. Ez végül is logikus, hiszen ezek lakóközösségek, ahol neked sem mindegy, hogy milyen emberekkel kell közösködnöd a konyhán, fürdőszobán, végül is mindenen leszámítva a szobádat. Az sem baj, hogy láthatod a házat és annak környékét is. Szoktak még kérni a munkahelyről papírt (hogy van) és esetleg előző szállásadódtól is referenciát (jó kislány voltál-e). Ezért ha lehetőséged van rá, akkor kérd meg a munkaadódat, hogy ő intézze és ha nem tetszik az a szállás, akkor már ha ott vagy 2 nap alatt találhatsz, mert van bőven kínálat. Ezek után már csak annyi a dolgod, hogy virítod a lóvét, ami nem is kevés. Én első körben még a szobán is osztozni fogok egy másik lánnyal. Ugyanis első héten tanfolyam lesz, ami ingyenes
