A MUNKA

Eddig 5 napot dolgoztam. Ebből 2 éjszakázás volt, a másik 3 pedig páros hívás. De már most sem mondanám eseménytelennek. Az a néni, akire vigyáztam 92 éves és időskori demenciája van. Az egyik lány, aki 4 hónapja dolgozik itt, azt mondja, hogy nincs agyuk. Hát szerintem van, csak valahogy a kapcsolótábla zárlatos. Gondolom, ezért ragaszkodnak a hozzátartozók hozzájuk. Amikor először voltam, idegen voltam neki és nagyon izgatott volt, veszekedett és kiabált. Nem velem, hanem a mellette ülő, szemben álló, a szoba különböző zugaiban lévő elhunyt rokonokkal ismerősökkel. Na, ilyenkor előny, ha az ember még nem ért mindent. Ráadásul a ruházatával sem volt valaki megelégedve, nem tudom ki volt  az a népes csapatból, de a nénit nagyon bántotta ez a dolog és mindig igazgatta a nadrágját (főleg azt). Ültem a fotelbe és nem tudtam most mit csináljak. A lánya elment aludni, ő 10 éve csinálja ezt. A néni gyakorlatilag egy fotelban él, nem igazán lehet kimozdítani. Oda mentem segítettem megigazítani a ruházatát, nyugtattam, hogy most már jó, minden rendben. Megköszönte, de aztán megint beszól neki valaki és kezdődött elölről. Aztán rájöttem, hogy reagál mégis a külvilágra. Ment a tv és reklám volt benne és arra elcsitult, majd kommentálta. Úgyhogy az est hátralévő részében tv shopot néztünk. Arra megnyugodott, kicsit ivott is, bár először váltig állította, hogy az az én innivalóm. Fél 4-kor végre elaludt. A következő alkalommal, amikor mentem megismert, amin a lánya és én is csodálkoztam. Megivott egy egész pohár szörpöt, de a fotelból nem szállt ki. Gyerekes filmet néztünk és beszélgettünk is. Jókedve volt énekelgetett és 11-kor!!! elaludt. Még akkor is aludt, amikor elmentem. A másik néni, amikor a carer megkérdezte mit szeretne, közölte, hogy orgazmust. Az illető azt hitte, hogy nem jól érti. A néni simogatta a hasát miután előző héten volt kórházban vizsgálaton valami hasi bántalommal, ezért amikor megkérte a carer-t , hogy tegye oda a kezét a hasára, hát oda tette. Ez után jött a meglepetés, hogy tényleg azt mondta a néni. Erre a carer mondta neki, hogy majd jön a férje, erre a néni csak legyintett, hogy ő nem érti meg az ő szükségleteit csak a carer. Szegény ezek után azt sem tudta, hogy meneküljön ki. A másik néni meg gyakorlatilag nem csinál semmit, üldögél összeesve a székében. Próbáltuk etetni, erre mint golyó amit puskából lőnek ki, behúzott egy bal egyenest a társam szeme alá. A körmével meg fel is sértette a bőrét, úgy hogy vérzett és bedagadt. Ma ugyanez a néni, amikor roborálót próbáltam vele megitatni (szegény nagyon le van gyengülve:)), nekem is odaütött, szerencsére csak a poharat találta el, de annak az egész tartalma rám ömlött. Hát nagyon ideges lettem, mert az egyenruha kötelező, másikat nem is vettem. Valahogy le kellett mosnom, úgyhogy a hátralévő időt vizes ruhában töltöttem és közben végig éreztem annak a vacaknak a szagát. Mondjuk benne még az a jó, hogy nem mozog, csak helyből támad. Egy másik néni viszont karmol és ha nem sikerül elérnie a szerencsétlen áldozatot, akkor a botját sem fél használni. Ilyen helyekre általában ketten megyünk, amit viccesnek találtam, egészen addig, amíg nem kezdtem el itt dolgozni. A box bajnok néninél már többen panaszt tettek, ki is ment az elmeszakértő, hogy elvigyék, de a férje úgy benyugtatózta, hogy teljesen rendben találták a nénit.

Tehát, ha valaki carer-nek jelentkezik, akkor gondoljon arra, hogy a kaki és a pisi lesz a legkevesebb gondja.