Ma több ilyen is volt.
Például ne lepődj meg azon, ha egy 21 éves erősen mozgássérült lány ott előtted vezet be jobb oldalon a hasán lévő kis nyílásba egy katétert, aminek a másik végébe fecskendővel vizet vezet be, mert így ad beöntést magának. Tehát nem alulról, hanem a bélbe fentről közvetlenül történik a beöntés. Érdekes, hogy nem fertőződik el. Ő próbálta elmagyarázni miért, de ugye a nyelvtudásom nem tart azon a szinten.
Például ne lepődj meg azon, hogy 100 éves néni teljesen jó fizikai, szellemi állapotban van, mire oda megyünk gyakorlatilag ellátta már magát. De az egész család későn érő típus, ezért még nincs dédunokája. Azon se kell meglepődni, hogy úgy jött Angliába dolgozni nővérként Svájcból, hogy egyáltalán nem beszélt angolul. Németül meg nem mert, mert azt nagyon rühelték az angolok. De itt rátalált a szerelem, akivel össze is házasodtak, majd a férje beleszeretett a lánya barátnőjébe, akit el is vett, miután ők elváltak. Ő nem ment újra férjhez, mert azt az embert élete végéig szeretni fogja. (Ezen az sem változtatott, hogy hozzá képest elég hamar meghalt a volt férje).
Például ne lepődj meg azon, hogy a bejárt útvonalon még is eltévedsz és az autópályán találod magad, ahol a legközelebbi kijárat 6 km-re van. Tudod, hogy időre ott kéne lenned valahol és te az ellenkező irányba repesztesz.
Például, ne lepődj meg azon, hogy minden mikróban melegítős kajának ugyanolyan íze és szaga van. Szerintem kéne egy ilyen vetélkedő a gyártóknak, hogy bekötött szemmel mondják meg a saját termékeikről, hogy mit esznek. Én ha bekötötték volna a szememet nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mi is az amit eszem, rizseshús vagy makaróni. Ugyanez a helyzet zacskós levesekkel is. Ma kipróbáltam egy sütőtökkrém levest, ami lehetett volna gomba-, vagy fokhagymakrém leves is.
