HTML

Elmentem szerencsét próbálni Angliába

A családomat hátrahagyva elindulok Angliába szerencsét próbálni 43 évesen. Mennyiben más Anglia (leszámítva a jobb oldali vezetést) és hogy sikerül helytállnom, erről fogok beszámolni.

Friss topikok

Címkék

Gyerekek, iskolák

2014.02.22. 13:08 kisanyuka

Az iskolákról találtam valahol a neten értékeléseket, és az alapján választottunk. Van egy telefonszám az önkormányzathoz, oda be kell telefonálni, és utána kiküldenek egy nyomtatványt. Három iskolát lehet bejelölni, majd a lapot vissza kell küldeni. Ők ezt figyelembe veszik, és először az általunk bejelölt iskolákat nézik meg, hogy van-e hely, ha nincs, akkor automatikusan a lakhelyhez legközelebbibe rakják a gyereket. Lehet még ragaszkodni az általunk kiválasztotthoz, akkor a legközelebbiben elkezd tanulni, a másik iskolában meg várólistára kerül, és szólnak, ha van üresedés. Ekkor átmehet abba az iskolába. Én is kinéztem 3 jó sulit. Mondjuk nekem inkább az volt a szempont, hogy a gyerekek szeretnek-e odajárni, és a szülők mennyire elégedettek, tehát én nem a továbbtanulási százalékokat figyeltem. Ezt kezdtük el hamarabb intézni, mégis a kisebbik nem tudott rendesen év elején kezdeni, mert annyira lassan ment, hogy beregisztrálják az iskolába. Abban viszont szerencsénk volt, hogy a miáltalunk bejelöltek közül az egyikben volt hely, ez pont az volt amit a kicsi jobban is szeretett volna, mert nagyon jó kereskedelmi oktatást ad. De az elején egy csomó idegeskedés volt. Megkaptuk a papírt az önkormányzattól, hogy felvették, utána az iskola azt mondta, hogy náluk nincs regisztrálva, aztán helyesbítettek, de türelmet kértek. Telefonáltak, hogy minden rendben, menjünk be vegyük meg a nyakkendőt és a jelvényt. Megvettük, felvarrtam aztán odamentünk tanévkezdésre, de nem engedték be a gyereket. Akkor kiderült, hogy még mindig nem járhat, még mindig várnunk kell. Azt nem tudtuk meg hogy mire, de azt elmondták, hogy ne aggódjunk minden rendben. Már eltelt 2 hét a tanítási időből, amikor behívtak minket beszélgetni. Előtte egy magyar tanár felhívott engem a pontos időponttal (amit még 2x módosítottak), és megnyugtatott, hogy ő is ott lesz velünk, ha szükség lenne tolmácsra, sőt az elején végig ott lesz gyerekkel. Végre leültünk mindannyian, és összeírták, mit szeretne a gyerek, mi érdekli, eddig mit csinált. Újabb egy hét után szóltak, hogy most már járhat iskolába, mert összeállították neki a személyre szabott órarendjét. Örült is neki, de hát izgult is, én meg akartam nyugtatni és mondtam neki, hogy egy csomó jó dolog fog ott veled történni. Erre azt válaszolta, hogy csak az a kár, hogy abból a sok jó dologból ő semmit sem fog érteni. Itt nem osztályok, hanem tanulócsoportok vannak, de az egy tanulócsoportban lévő gyerekek sem járnak ugyanazokra az órákra mindig. Reggel van eligazítás, amit a vezető tanár tart (olyan osztályfőnök-féle), és utána mindenki megy a dolgára. Itt még három csoportra is bontják őket, tudásszintnek megfelelően. A gyereket először a legalacsonyabba rakták, amivel a nyelvi hiány miatt én egyett is értettem, viszont pont mire lett, egy gyerek aki elkezdett vele barátkozni, 3 hét után átrakták a középsőbe. Hát nem örültünk neki felhőtlenül. Csak egyszer beszélt arról a gyerek,hogy piszkálják, odamentek hozzá, mintha beszélgetni akarnának vele, közben meg kifigurázták, aztán hazáig ordibáltak utána. Nagy sokára sikerült csak a fiamat arról meggyőzni, hogy itt szólni kell, és megbüntetik őket. Itt nem küldik ki az óráról a rendetlenkedőket, hanem inkább bent marasztalják az iskolában. 3-kor van vége a tanításnak, de a tanárok 5-ig vannak, úgyhogy akár 5 óráig bent vannak azok a gyerekek is, akik valamiért kihúzták a gyufát. Itt nem tesz úgy a tanár, mintha nem látott volna semmit, vagy ha panaszkodik a gyerek, hogy bántják, nem hessegeti el azzal, hogy ne zavarja. Nekünk ebben Magyarországon keserű tapasztalataink voltak mind a két gyereknél, pedig nem egy iskolába jártak. Akkor voltak hajlandóak jobban odafigyelni ránk, amikor egy ilyen után a kórházban kötött ki a gyerek mellkasi zúzódásokkal, és megfenyegettük az iskolát, hogy bepereljük, mert már többször szólt a gyerek, hogy bántják, csak hát a szünet meg a napközi arra való, hogy a tanárok kávézzanak és beszélgessenek, és ebben ne zavarja őket senki. Már bujkált a gyerek, nem mert kimenni az udvarra. A másiknál meg egy gyerek azzal szórakozott az öltözőben, hogy befújt dezodorral és rákattintotta az öngyújtót. A tornaöltözőben, ahol 2 osztálynyi gyerek van bezsúfolódva, haj, szőr, műszálas cuccok, amik köztudottan jól tudnak égni. Magyarországon nagyon nehéz kirakni az ilyen gyereket, mert amíg nem találnak neki egy másik iskolát, ami befogadja, addig oda kell járnia, nem tilthatják ki. Itt még a késést sem tolerálják, rögtön jön a szülőnek az sms. 3 késés után behívatják a szülőket. Ha nem ért oda órakezdésre, nem mehet be, nincs olyan, hogy "csak 5-10 percet késtem".

folyt. köv.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmentemszerencsetprobalniangliaba.blog.hu/api/trackback/id/tr965019315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása