Székem igaz története
Szóval ott tartottam, hogy ülünk a tanfolyamon. Mi magyarok mindig kicsit előbb érkeztünk, mert mi nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy késsünk. A 3. napon történt, hogy helyet cseréltünk 2 magyar lánnyal M. és én, mert nekik melegük volt, nekünk meg az ablaknál jött a hideg a hátunkra. Egy kikötésem volt, hogy a székemet viszem.
Sikerült még az első nap egy normálisabbat kifognom, ami nem műanyag kerti székre hasonlít. 11 körül befutott az egyik angol lány N. is. Végre 1 körül elérkezett a szünet és lehetett kajálni. Éppen eszegetek amikor odajön hozzám mondja, hogy álljak fel. Felálltam, mert azt hittem az ablakhoz megy, vagy valami kell neki mögülem. Erre kikapta alólam a széket és ráült. Én meg csak ott álltam kezemben a kajámmal és kérdezgettem a többieket, hogy most tényleg ez történik, egyszerűen nem tudtam elhinni, olyan váratlan volt. Szörnyű hülye és nevetséges szituáció. Meg akár mindegy is lehetne, mert szék szék, csak amikor olyan iszonyatosan sokat kell ülni, akkor nem mindegy, olyan mint fuldoklónak a szalmaszál. Elé álltam és kérdeztem, hogy ezt miért csinálta. Közölte, azért mert ez az övé, ő hozta át egy másik szobából. Mondom nem ez az enyém csak eddig nem láthatta, mert beljebb ültem, de ez az enyém. Na mindegy, ő csak ült rajta és a végén már nem is válaszolt. Nekem meg egyre vörösebb lett a fejem. Kimentem egy kicsit lehiggadni.
Mire visszamentem kiderült, hogy felgyorsultak az események, mert az egyik magyar lány Cs. a védelmemre kelt, kicsit ordibáltak egymással míg szegény Cs., akinek csak a nyelvtudása volt még szegényebb előszedte agya rejtett zugából a kitudja hol hallott bitch (szuka, spiné) kifejezést. Erre N. felugrott és nekiment (mert igaz ugyan, hogy angol, de még a vérmérsékletét nem sikerült olyanná tennie az evolúciónak, mint ahol él). Ez után mentem be, ahol mondták, hogy minden rendben ott a szék, mert Ma. a lengyel lány odaadta a sajátját. Hát ezen újra kiakadtam, mert előző nap masszíroztam meg szerencsétlennek a derekát, mert nem rég szült és nagyon fájt neki ettől a sok üléstől.
Kimentem a folyosóra, pont jött a főnöknő, kértem tőle kulcsot, hogy hozhassak egy másik széket. 3x megkérdezte, hogy miért, én meg csak azt mondtam, hogy sokat ülök és szeretnék egy kényelmesebbet magamnak. Nem akartam, hogy ez ki tudódjon. Szereztem széket még jobbat és odaadtam Ma.-nak.
Az hogy nem mondtam semmit teljesen mindegy volt, mert N. (a fekete angol lány) bepanaszolta 2 helyen is Cs.-t. Az első körben Cs. jött ki nyerő pozícióban, mert beismerte, amit mondott, de nem tudta mit jelent és sajnálja. A másodiknál nem tudom mi ütött belé, de el kezdte tagadni és azt mondta, hogy ő csak peach-ot mondott, ami pedig csupa jót jelent. Na erre megdagadt a főnök feje, hogy komplett idiótának nézik. Majdnem elküldték, de végül maradhatott. N. pedig kihívott és elnézést kért tőlem, de neki is szülés után műtötték a gerincét és azért is hozott széket, mert neki sem mindegy min ül. Ezt persze előbb is elmondhatta volna és akkor odaadom neki az enyémet, de gondolom már túráztatta magát a szünetig, hogy ott ültem előtte az "ő" székén. Én meg megöleltem, hogy sose bánd és kész.
Ami még furi volt, hogy K. teljes mellszélességgel N.-t tyutyujgatta és Cs.t szidta hangosan. Már másodszor szól rá magyar a magyarra mások előtt hangosan 3 nap alatt. Ha a nyelvet nem is értik, azért senki sem hülye. Négyszemközt mondja el. De ez a látjátok én mellettetek vagyok című dolog nevetséges. Kicsit olyan szánalomra méltó, hogy annyira oda akar tartozni. Oda ült hozzájuk és amikor ők négyen beszélgettek, ő is előredőlt a székben, néha bólogatott, mintha benne lenne a körben, de az az igazság, hogy nem is szóltak hozzá, hanem furinak találták.
