Most hogy nagyon örvendeztem, hogy van gépem és írhatok, elszállt amit írtam és vele együtt az agyam is.
Nagyon mérges vagyok, egy csomót gépeltem és hiába mentegettem az anyagomat, azt írta ki a végén, hogy nem mentett. Ráadásul a netre is egyszer tudtam felcsatlakozni, többé nem, most a sima szövegszerkesztőbe írok, hátha itt meglesz és majd átteleportálhatom a blog-ba.
Hétfőn szörnyű napom volt. Egy nénihez kellett reggel mennem és a földön találtam, elesett.
Kérte, hogy segítsek neki felülni egy közeli fotelba. Megpróbáltam, de nem ment nem tudott felállni. Felhívtam az irodát. Nehogy megmozdítsam, mert bajom lehet belőle. Ott kell hagyni és hívjam a 999-et – mondták. Szuper, mint 2 púp a hátamra kb. Az angolom olyan, mint a néni lába, rogyadozik és nem nagyon bír el.
Nekiduráltam magam, ugye kapcsolgatnak város és körzet szerint. Már ez sem volt egyszerű, de végre eljutottam a nekünk megfelelőhöz. Ott a legegyszerűbb kérdések az adatainkra vonatkoztak. (Szerencsére a könyvet, amiben a néniről az összes információ megvan már odakészítettem). Aztán, hogy történt. Többször elmondtam, hogy már úgy találtam a padlón. (Ez is fontos, mert ha akkor történik, amikor ott vagyok, akkor aztán magyarázkodhatok, hogy hol voltam és miért nem akadályoztam meg a balesetet. Ha súlyos, börtön is lehet a vége.) Még több mindent kérdeztek, de vagy egyáltalán nem vagy 3x-i visszakérdezésre értettem meg. Lehet, hogy magyarul sem brillíroztam volna, mert úgy be voltam kakálva, a néni meg csak nyöszörgött és a lábát fájlalta. Nyugtatgattam, kicsit beszélgettünk és kb. 15 perc múlva meg is jöttek a mentősök, egy férfi és egy nő. Újra kezdődött az intenzív nyelvlecke, helyzetgyakorlattal. A férfival még tudtam kommunikálni, de a nővel nem. 2x kérdezett valamit, nem értettem, többet nem is szólt hozzám, de még köszönni sem köszönt, amikor elmentek. A férfi egyszerűbb szavakat használt és lassabban beszélt. Amikor elvitték a nénit, akkor még írtam üzenetet a fiának, majd beszámoltam az irodának és utána rohantam a következő helyre, ahonnan már késésben voltam.
Miután minden ilyen szépen elrendeződött kaptam egy olyan fejgörcsöt, hogy azt hittem kiesik a szemem.
Az volt a vacak, hogy előző nap is végig asszisztáltam egy ilyet, csak akkor ketten voltunk és a másik lány nagyon jól beszél angolul és ő intézte.
Akkor egy alkohol beteghez mentünk. Én bírom őt, végül is engem még nem akart kirakni a lakásából és csúnyán sem beszélt még velem. Ő kérte ezt a szolgáltatást magának és ő is fizeti. Szerintem azért kérte, hogy nehogy hónapok múlva találjanak rá, ha meghal. Napi 2x kell menni hozzá és ha alszik fel kell ébreszteni. 2 éve nem eszik semmit csak iszik ezt nem tudom ki tudja még megcsinálni rajta kívül a fényevőknek sem sikerült. Lehet, hogy az volt a baj, hogy ők csak vizet ittak. Elsősorban wisky-t, teát és jeges tejet fogyaszt. A jeges tej jót tesz a felmaródott nyelőcsövének és gyomrának.
Vasárnap, amikor mentünk már a második napja nagyon fájt a mellkasa. Vasárnap rá tudtuk beszélni, hogy hagy hívjunk orvost hozzá. Persze a doki lepasszolta és kijöttek a mentősök. Ez nagyon nem tetszett neki, mert hogy a mentősök mindig beviszik a kórházba, ahol nem lehet inni. Arra tippeltek, hogy kilyukadt a gyomra és vérzik. Iszonyat nehezen rábeszéltük, hogy öltözzön fel és menjen be a vizsgálatra. Végre beleegyezett, de mondta, hogy előtte pisilnie kell. Mire pisilt kitalálta, hogy mégsem megy, akkor kezdődött az egész elölről. Másnap már hazaengedték és felírtak neki fájdalomcsillapítót. Annyi esze van, hogy azt nem szedi, mert arra megint nem ihatna.
Szóval csodálatos 2 napom volt.
DE, MEGCSINÁLTAM!
