Először egy női magazinra gondoltam. Be is ruháztam egybe és arra gondoltam, hogy először elolvasom a horoszkópot, hogy mégis milyen hétnek nézek elébe. Hát nem jókat jósolt és ráadásul nem volt olyan könnyű elolvasni, mint gondoltam. Aztán elkezdtem egy cikket, ahol a főcím az volt, hogy A férjem egy kém volt. Nem győztem szótárazni, a végén meguntam és csak úgy nagyjából elolvastam. A férje nagyon féltékeny volt és kamerákat helyezett el a lakásban és figyelte őt. De az máig rejtve maradt előttem, hogy ez szakmai ártalom volt nála, vagy agyi degeneráció.Majd 1 hónap múlva újra olvasom, hátha kiderült, mert akkorra már megértem a cikket. A másik egy beküldött történet volt, ahol anya meg a lánya szinte barátnők és aztán jön egy udvarló, a lánya megváltozik nem beszélnek és aztán pár év múlva kibékülnek. Na, ez volt 1 egész oldalon, de ezt legalább el tudtam olvasni.
A másik ötletem a könyvtár volt. Megtalálni az már egy jó gyakorlás volt. Nézegettem a könyveket, de amit szeretek magyarul az olvashatatlan számomra angolul. Csak mesekönyv vagy szerelmi történet jöhet szóba. A pulthoz mentem és segítséget kértem, hogy ajánljon nekem valamit. A nő odavezetett a lebutított "kötelező" olvasmányokhoz. Azok irányába sajna mindig ellenérzéssel viseltettem. Erre úgy gondoltam jobb ha magamnak keresek, nehogy meg kelljen sértődnöm, hogy csak ennyit néznek ki belőlem. A szerelmi történeteket választottam, mert mesekönyvben lehet azért nem egy olyan kifejezés, nyelvi játékosság, amibe megint csak beletörhet a bicskám. A szelektálás nagyon egyszerű volt, a legelső könyvet, aminek el tudtam olvasni a rövid tartalmát azt kivettem.
A pulthoz kell menni és beiratkozni, ahhoz kérnek egy lakcímet igazoló papírt (persze nem az otthonit) és aztán lehet kártyát választani:)) Nagyon szép plasztik kártyák vannak. Tájképesek a felnőtteknek a gyerekeknek meg állatos és tündéres. Én már előbb kinéztem magamnak egy tündérest. Kicsit meglepődött rajta a könyvtáros, hogy nekem pont az kell. 1 hónapig maradhat a könyv. Hát először nem volt sikerélményem, mert itt sem tudtam minden szót, aztán rájöttem, hogy csak olvasni kell és majd kiderül a jelentése. Már egészen jól haladok vele.
A harmadik ötletem, hogy elmentem egy beszélgetős csoportba. Hát kb. 80%-át nem értettem, de alakul ez és nagyon érdekes is. A munka alatt azért nem annyira változatos a beszélgetés, noha az is valami. A többségük elég öreg, kicsit süket is, van akinek egyéb baja is van, úgyhogy ez nem a legtutibb, mint rájöttem. Ma is az egyik néni megkérdezte mit adunk neki reggelire. Mondjuk:- poridge. - Troli?! - kérdez vissza. Persze, azt rakjuk a szádba a kanálon.
A tv-t azért írom utoljára, mert nekünk a szobánkba csak egy rizsesláda van. Ráadásul olyan érzékeny, hogyha csak a hangot akarjuk le vagy fel, akkor is eltűnik a kép. Egy darab csatornát lehet fogni rajta, az is nézhetetlen. Reggelenként bádogtölcsér fejű űrlények énekelgetnek. Az előző lakó elvitte magával az adaptert, ezért ilyen béna. Az a bosszantó, hogy ami a legegyszerűbb megoldás lenne, az nálunk egyenlőre kivitelezhetetlen. Majd ha kapunk fizetést, akkor veszünk egyet (kemény 40 fontért), addig marad ez.
