Ma jó napom volt. Végre nem éreztem, úgy hogy egyszer csak elhagy a nadrágom. 3 hét alatt egy méretet fogytam! Ez a reklám helye! Aki gyorsan akar megszabadulni felesleges kilóitól ingyen, az rögvest jelentkezzen Angliába idősgondozónak. Garantáltan minden hónap egy méret!
Tényleg szörnyű volt már ki sem kellett gombolnom a nacimat, úgy vettem le, fel. Ez már nagyon kellemetlen volt, ezért tegnap végig jártam az ashfordi turikat és sikerült a egy állítólag nagyon márkás (Ted Barker, még soha nem hallottam róla) farmert 15 fontért megvenni. Mondjuk biztos olcsóbb lett volna, ha egy spárgát veszek és azzal kötözöm magamra a régit, de ez azért mégis más. Egy igazi méretben passzoló Ted Barker farmer. Ha valaki tud erről a márkáról valamit az feltétlenül jelezze, hogy még büszkébben hordhassam.
Itt a turik nem profitot termelnek, mint nálunk, hanem a bevételt különböző segítő szervezeteknek utalják. Amiben a nadrágot vettem (és a legdrágább az itteni turik közül) az az erdélyi árváknak gyűjt ily módon. A másik, ahol javarészt bútorok vannak, az a kutyás turi, mert ott az állatmenhelyeknek gyűjtenek és így tovább....
Itt ahol az árváknak gyűjtöttek, szerintem a nő úgy gondolhatta mégis csak jó ha be vannak zárva szépen a gyerekek. Mert mi is gyerekkel mentünk be és nem győzött ránk szólni, hogy ne fogdossa a ruhákat a gyerek és ne vegyen ki a játékokat a dobozból. Egyszóval üldögéljen már el magában egy sarokban. Ilyen az amikor valaki csak az elméleti síkján mozog a dolognak, csak nehogy a valóságban is megjelenjen egy gyerek. A többi helyen nem szólnak a gyerekekre, sőt a kutyás turiba be lehet vinni a kutyákat is. Ott láttunk egy olyan dolgot, amire azt hittük, hogy a bicikli után köthető kis kocsi gyerekeknek. Pedig az nem az, hanem kutyasétáltató. Olyan, mintegy zárható babakocsi és abban toligálja a gazdi a kutyusát a jó levegőn. Mondjuk jobb mint amikor egy táskába gyömöszölik a szerencsétlen kutyákat, ebben legalább van helyük.
A másik érdekesség a munkával kapcsolatban van. Itt ha késel, előbb érsz oda, vagy bármi olyat csinálsz, ami nem tetszik a páciensnek, akkor nem neked szól, ami a legkézenfekvőbb lenne, hanem betelefonál az céghez a főnöködnek. Ez az angol udvariasság, mosolyog, nem szól, elköszön, majd telefonál.
A legviccesebb egy idős bácsika volt, aki minden carer-e panaszt tett késés miatt. A carer-ek meg amiatt, hogy ők nem is késtek és már senki sem akart a bácsihoz menni. Aztán egyszer csak a bácsi átlépte az angol hidegvér és udvariasság küszöbét és szólt az éppen soron lévő carer-nek, hogy késett 10 percet. Erre a lány nézi az óráját a telefonját, minden rendben, sőt pár perccel előtt jött, mert előre van állítva az órája, nehogy késsen. A bácsi megnézte, majd közölte, hogy az nem jó, mert az ő órája a pontos és állítsa át a lány és aszerint jöjjön. Amire a bácsi hivatkozott az nem volt más mintegy ősöreg fali kakukkos óra. A rejtély megoldódott. A lány meg majd egy megfelelő pillanatban visszatekeri a mutatót.